A hajléktalan létből kiutat találni embert próbáló feladat. Ezért a hajléktalanság végső megoldását jelentő tartós, fenntartható lakhatási körülmény elérése komoly sikernek számít. Volt, akiknek mégis sikerült. Az alábbiakban olvasható Albert története.
Albert 12-13 évig élt utcán akkori élettársával. Alkalmanként a Nappali Melegedőbe jártak be tisztálkodni, ügyeket intézni, étkezni. Utcára kerüléséhez évek óta tartó alkoholproblémája vezetett, ami miatt először elveszítette munkáját, majd a lakhatását is. Utcás évei alatt főleg lépcsőházakban és szívességi lakáshasználóként éltek párjával. Albertet a Nappali Melegedő szociális munkása irányította hozzánk az Átmeneti Szállásra. Élettársával együtt vettük fel, akivel akkor fél éve tartott kapcsolata.
Albert életkorához képest fizikailag rosszabb kondícióban került hozzánk, az utcán eltöltött évek és életében fellépő nehézségek rányomták bélyegüket egészségügyi állapotára. Szívproblémái, tüdőasztmája, keringési betegsége miatt mozgásában korlátozottabb lett, gyógyszereket kellett szednie. Mentális funkciói jól működtek, átlagos intelligencia, logikus gondolkodás, megfelelő ítélőképesség jellemezték. Albert többnyire együttműködő ügyfél volt, probléma-megoldási modelljei azonban nem mindig vezettek eredményre és alkoholfüggősége is problémát jelentett.
A vele végzett szociális munka életének számos dimenzióira kiterjedt. Így megszerveztük a méregtelenítő kezelésen való részvételét, segítettük rendezni párkapcsolati problémáit, közösségbe való beilleszkedését, a családjával való újbóli kapcsolatfelvételt, valamint pénzügyeinek megtervezését.
Sikerült némi tartalékot képeznie, amelyből kifizette fennálló adósságait, lányával, édesanyjával rendeződött kapcsolata és párkapcsolati problémáit is jobban kezelte.
Még intézményi jogviszonyuk megszűnése előtt egy külterületi, kertes házrészbe költöztek ki élettársával. A bérlemény albérleti díját, kaucióját az intézményünkben összegyűjtött megtakarításából fizette ki.